Terra Poetica - Olasz mindennapok Rómából

Éva két éve álmodta meg, de csak idén év elején jött létre, amikor Rómába költözött egy gasztronómiai programba, szakmai továbbképzésként. A Terra Poeticán keresztül szeretné továbbadni a mediterrán életérzést, az olasz kultúrát és hagyományokat.

Évával akkor kezdtünk el együtt dolgozni, mikor ez még csak egy ötlet volt a fiókban és várta, hogy egyszer kinyithassa. Ez idő alatt engem is beavatott és folyamatosan informált a történésekről. Úgy éreztem én is részese lehetek ennek és nagyon jól esett, hogy első kézből hallhattam az újdonságokat.:) Így hát nem is volt kérdéses, hogy a következő fotózást Rómában ejtsük meg, mert így tudná hűen ábrázolni képekkel, amiről mesél éppen. Ebből a szeptemberi fotózásunkból hoztam most nektek pár képet.

Mióta fotós lettem úgy érzem még inkább olyan emberekkel hoz össze a sors, akikkel egyezik a stílusunk. Mindig is a természetesség és kreativitás irányított és azóta is igyekszem hasonló beállítottságú embereknek képeket készíteni. (Jó, még az érzelmesség is szerves része(m). :P )

Na de hogy találkoztam a Marēk műhellyel?

Nos...kiskoromban voltam korongozó táborban és imádtam agyagozni. A kerámia szeretete a mostani énemben abban mutatkozik meg, hogy az egész étkészletet szeretném már egy ideje lecserélni.:D Régóta figyelek arra, hogy mit veszek fel, vagy hogyan rendezem be az otthonunkat. Ennek pedig fontos része a konyha, hogy miből eszem vagy éppi iszom a reggeli kávémat. Talán épp azzal kezdődött minden, hogy baristaként megszerettem a különböző egyedi készítésű kávés csészéket.

Szóval tavaly 1-1 styled shoot és az insta segítségével elkezdtem bekövetni pár keramikust, így akadtam rá a Marēk műhely-re is. Nem sokkal később kiderült, hogy ismerősök állnak a brand mögött, mégpedig egy olyan pár, akikről anno egy esküvőn készítettem el az egyik kedvenc képemet, ahol ők vendégek voltak. Így a felismerés, hogy milyen kicsi a világ, újra bebizonyosodott.

Nyár elején volt szerencsénk egy kicsit betekintést nyerni a háttérmunkákba és hallottuk a teljes sztorijukat az indulásról. A videóhoz ugyanis elengedhetetlen volt, hogy meginterjúvoljuk őket Petivel (New Arc Media), így úgy hallgattam őket, mint a szüleimet, mikor esténként mesét meséltek nekem.:D Szívesen maradtam volna, mert őszintén mondom, hogy nem igazán lehetett abbahagyni a kattintgatást.

Szerintem nem csak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom: Jó hogy vagytok! Nehogy abbahagyjátok!:)

Réka új életet kezdett Párizsban és mielőtt elutazott, egy fotósorozattal szeretett volna elbúcsúzni Budapesttől és a húgától, Kittytől.

Fogalmam sem volt milyen képeket lehetne készíteni ebben a témában, így a pillanatnyi fantáziámra bíztam magam és a lányokra. Igyekeztem beszéltetni őket, főleg a gyerekkorukról (ez első körben inkább könnyeket váltott ki mint nevetést, amire én sem számítottam). Így szép lassan feloldódtak és én is megismerhettem belőlük egy piciny darabot. Hát így telt a délutánunk Rékával és Kittyvel pár nappal a költözés előtt.

U.i.: Mondtam már, hogy törzsgyökeres budapestiként szintén nagy fanja vagyok a fővárosunknak? Ha egyszer elköltöznék, előtte én is szeretnék egy ilyen emléket vele.

Katát már egészen kiismertem a kamerán keresztül és bár nem nagyon fotózom csak portrét, valahogy vele mindig felüdülés kreatívkodni. Lehet, hogy a mosolya és kisugárzása miatt, de az biztos, hogy nagyon ragadós ez a jókedv.:)