Nem tagadom, az újszülött fotózások a kedvenceim között szerepelnek. Tudjátok ilyenkor valahogy megáll az idő körülöttem és csak azt figyelem, ahogy ezek az apró pici emberek milyen nagy lélegzeteket vesznek. Az otthon melege, mikor még csak épp elkezdtek összeszokni a szülőkkel, mégis olyan meghittség árad a levegőből, hogy akár örökre ebbe a pillanatba zárnám magam.

Fogalmam sincs mit fogok átélni, mikor a sajátomat tarthatom majd a karomban, de szinte biztos vagyok, hogy ez az érzés a százszorosára fog nőni. :D

Most Gellértet volt alkalmam megismerni, akit már nagyon vártak.:) Mikor megpillantottam, rögtön Vince (a 6 éves bátyja) ugrott be nekem, mintha kiköpött mása lenne, csak piciben.

Így az ünnepek közeledtével talán még inkább elérzékenyültem, hogy mennyi szeretet veszi körül. Nos, az ő karácsonyuk idén biztos más lesz, mint a többi!

Van egy nagyon kedves család számomra, akiket tavaly év elején ismertem meg, mikor Bori Bella két hónapos volt és az első családi fotózásukra érkeztek hozzám. Viszont nem is olyan régen ez a kis csibész hüvelykpanna kapott egy kishúgot is, Emma Lujzát.

Ő a nővérével ellentétben inkább nyugodtabb, amolyan "Buddha baba". Mióta megjelent a családban, azóta Bori Bella igyekszik minél többet segíteni az anyukájának, mintha érezné, hogy bizony itt már ő a nagylány. Persze azért apával is ráér időnként (úgy napi 20-szor:D) hülyéskedni, csak hogy ő se unatkozzon a munka mellett.:P

Sok mindenért hálás lehetek ebben az évben is, köztük azért, hogy megismerhettem Mártiékat. Bár Bibivel még csak tavasszal találkoztam először, mivel akkor még csak várta a kistesóját így volt időm kiismerni a 2 éves kis hihetetlenül cuki személyiségét. Majd újra találkoztunk augusztusban, mikor bemutathatta nekem a húgát is, Bodzát.:) Ezúttal az otthonukba is ellátogattam, ahol meg is mutathatta nekem a szobáját és még kávét is főzött nekem, meg pizzát is "ettem" reggelire, amit ő sütött nagy szeretettel.:))

Mártiékkal kivételesen nem csak otthon, hanem stúdióban is fotóztunk ezután, ami újra Bibi "terepe" volt.

Azt hiszem nagy hatással lehettem Bibire, mert most is engem próbált utánozni és a mindene volt az a kis fa fényképezőgép.:))

Legtöbbször, mikor új családtag érkezik és van már egy pici a családban, olyankor igyekszem én is megosztani a figyelmem, hogy a nagyobbik véletlenül se érezze háttérben magát. Itt is bár Bodza születése volt a fő téma, Bibivel is eljátszottam volna akár egy egész délelőttöt a szobájában. Ugyanezt a megosztó figyelmet és mérhetetlen türelmet Gergő és Márti is megadta mindkét lánynak, amiből egy kicsit én is elraktároztam magamnak, ha oda kerülne a sor.:)

Meddig nevezhető egy baba újszülöttnek? Szerintem Bella az 1 hónapos létével még belefér ebbe a meghatározásba. Ugyanis nem ő az első, akivel nem rögtön az első 1-2 hétben fotóztunk abban a szerető közegben, amit a szülők körében ilyenkor megélnek ezek a piciny kis lények.:)) Nincs szerintem ez kőbe vésve, hogy mikor "kell" fotózni, mert bár valóban gyorsan gyarapodnak és formálódnak 1 hónap alatt is, mégis a legfontosabb az, hogy a szülők és a pici is komfortosan érezze magát, mikor először megörökítjük ezeket a boldog pillanatokat.

Mariannékkal a The Frame Stúdióban készítettük el ezeket az első családi fotókat, ami szinte ugyanolyan meghitt hangulatú volt, mintha otthon lettek volna. Csupán a fények szempontjából cseréltük most le a "megszokott" környezetet, de állítom, hogy Bellát ez meg sem rázta.:D Sőt, be is aludt a végére. :)

Andiék csodálatos otthonában jártam nem olyan rég, ahol Dávid első igazi családi képeit kattintottuk el. Meg kell mondanom, hogy csoda nyugalommal viselte a fotózást, ahogy a szülei is. :P Minden annyira meghitt volt és érzelemdús, hogy azóta is újra meg újra átélem. pedig Dávid már biztos sokat változott ezidő alatt is.

Réka és Gábor neve szerintem már ismerős lesz nektek..🙈 Viszont most Zorkát szeretném bemutatni, aki másfél hónapja boldogítja őket.:)

Néha azt érzem, mintha a sok fotózás által a barátaimat látnám szülővé válni.🙈 Furcsa érzés keringett bennem végig, míg vártam, hogy megérkezzen és láthassam őt.

Szerintem alapvetően a látásmódunknak köszönhető, hogy ennyire részesei vagyunk mások életének és szerencsések is, hogy ezeket meg is örökíthetjük külső szemlélőként.

Természetesen Füli sem hiányozhatott a képekről és elképedve néztem mennyire oda van ezért a kis pöttömért. Védelmezi és annyira finoman bánik vele, amit eddig csak filmekben láttam.

Egyébként mikor Zozit megpillantottam, egyből Gábort fedeztem fel benne és már most megöl a kíváncsiság milyen személyisége lesz ennek a kis mixnek.:) Vajon olyan kis mosolygós, kiegyensúlyozott lesz, mint a szülei?:) Biztosan.🥰

A dédi kertje.

Ha becsukom a szemem elképzelem, amikor a mostani gyerekek évekkel később előveszik a családi képeket és nosztalgikus hangulatba kerülnek. A szülők pedig mesélésbe kezdenek arról, milyen más volt még akkor a világ és hogy ők milyen kis huncutok és édesek voltak. Előkerülnek a történetek arról, hogy kinek milyen szokása volt kiskorában és a viccesebbnél viccesebb sztorik is napvilágot látnak.

Egy álmom válna valóra, ha minden gyerek arcát láthatnám 20 év múlva, ahogyan ezeket a képeket nézegeti. :)

Mikor Kata írt, hogy megálmodta a következő fotózásunk helyszínét, így kezdte: "Felsőtárkányban a dédinek van egy szőlőse..." Kész, innentől kezdve már a szemem előtt lebegett a hangulat, ahogy Bodza a szőlősben rohangál, ahogy azt a boldog önfeledt gyermekkort irigyeljük tőlük, mikor a nagyinál nyaraltunk és egész nap mezítláb játszottunk és koszosan mentünk haza.

Bodza mindössze másfél éves volt az első találkozásunk során és már akkor is nagy csibész volt. Most, hogy megérkezett Zalán is, egyszer csak a 3,5 éves kislányból egy gondoskodó nővér lett.

Öröm volt ott állni és csak nézni őket, hogy minden fáradtság és nehezítő körülmény ellenére is megélik ezt a csodát, ami most körülveszi őket. Boldogok, úgy ahogy vannak, így 4-en. Mert így váltak kerek egésszé, egy egységgé. :)

Kitti és Zoli életébe tavaly csöppentem bele, mikor felkértek az esküvőjük megörökítésére. Már a szerződéskötéskor kiderült számomra, hogy egy olyan párral ülök szemben, akik amellett, hogy stílusukban teljesen meg egyezőek az én elképzeléseimmel, még a személyiségükkel is rátesznek egy lapáttal. Mikor azt érzed hogy IGEN, pont ezért kezdtem el fotózni.

2020 nyarán jegyeseztünk, majd ősszel jött az esküvő. Mindkét alkalommal próbáltam csak csendben figyelni és igyekeztem kívülállóként dokumentálni, azt a meghittséget, ami köztük van.

Aztán év elején már jött is a jó hír, hogy tavasszal újra lesz lehetőségünk találkozni, mert Kitti már egy csöpp kisfiút hord a szíve alatt. Samunak fogják hívni, mondták. Most pedig alig hiszem el, de ezzel a kis úrfival volt szerencsém szeptember elején találkozni és megörökíteni a még nagyobb harmóniát, ami most már egy családdá alakította őket.

Aliquanderéket már többször fotóztam, köztük akkor is, mikor tavasszal még Lilla a pocakban volt és már akkor felkészítettek, hogy "Niki, ha Lilla megérkezik, azonnal bookolunk téged!"

Csilla már szinte egészen pontosan tudta is, hogy melyik nap fog megszületni: Július 28. ...és persze kb. azonnal írt is nekem emailt.🙈

Már nagyon vártuk Lilla érkezését. Én is végre a nagy rohanásban kicsit lelassultam és csak figyeltem, ahogy ez a kisember veszi a levegőt, ahogy Lili fogja a kezét és érdeklődve nézi, és ahogy Csilla és Peti egymásra néznek és határtalan a boldogságuk!

Büszkék is lehetnek, mert két gyönyörű lányt alkottak a világnak. Én csak úgy fogom hívni őket, hogy az Olsen ikrek..:P Akkor is, ha 2,5 év korkülönbség van köztük.

Anyák napja révén engedjétek meg, hogy egy 2 hónapos kis csöppséget osszak meg veletek és az ő szüleit.

Nagyon fontosnak tartom az anyai kapcsolat mellett az apait is, így én ezen a napon a szülőket szoktam ünnepelni.:)

Bori Bella egy szerencsés kis manó, akit csupa szeretet és hatalmas család vesz körül. Bár ezt ő most még nem érti, csak nagyon sok arcot lát maga körül. Később a sok unokatesóval majd értékelni fogja.:))

Boldog anyák napját az összes anyukának és persze nektek is legyen szép a napotok, apukák!:)

"Úristen! Te jó ég! Milyen kis gyönyörű! ..és milyen pici! Nem tudok betelni vele, komolyan nem!"

Körülbelül így nézett ki a fotózásunk, aminek már bő másfél hónapja és Luca azóta biztos sokat nőtt.

Itt még csak 12 napos volt. Előtte egy hónappal fotóztam Bettiéket a nagy karácsonyi hajtás végén...Aztán jött január elején az email, hogy Luca megérkezett és annyira gyönyörű, hogy szeretnék megörökíteni ezeket a pillanatokat vele. Természetesen pattantam!:)) Micsoda hír!