Nagy csodálója vagyok ennek a két fiatalnak és mérhetetlenül hálás a sorsnak.

Néha úgy érzem lehetetlen a képekkel átadni azt az érzést, amit aznap az esküvőjükön éreztem. Milyen furcsa nem? Pedig én csak egy idegen vagyok, aki igyekszik minden pillanatot dokumentálni. Szeretem azt az érzést, amikor a képeimmel először élik át kívülről látva a napjukat. Azokat, amiket addig csak belülről élhettek meg.:) Inez és Isti külön-külön is zseniális személyiséggel rendelkeznek, akiket az életben is szívesen viselnék el barátként.:P Egy párként pedig hihetetlen harmóniát, vidámságot és nyugalmat árasztanak magukból. Olyanok, akik mellett te is azt érzed még bőven van időd élni. :)

Mindenképp szeretnék szót ejteni Roliról is (@rolandimageworks), akinek a jelenléte és művészi elhivatottsága még magasabb szintre emelte a nap hangulatát. Olyan hatalmas megtiszteltetés és élmény volt vele a közös munka, hogy sose fogom elfelejteni ezeket a pillanatokat. 🙂 Nagyon inspiráló személyiség! A képek nézegetése mellé mindenképp javaslom, hogy nézzétek meg az általa készített kisfilmet is: https://vimeo.com/742745283

Augusztus 27-én volt az utolsó olyan nyári nap, amikor a hőmérők kánikulát mutattak.

Etyeken ezen a napon pár órára leállt az áramszolgáltatás. Ez volt az a nap is, amikor Nóri és Dani (Dániel, ahogy csak Nóri hívja:P) összekötötték az életüket és mindezt a szűk családi és baráti körben meg is ünnepelték. Ugyanolyan mázlijuk volt ezen a napon, mint anno, mikor a híres társkereső alkalmazáson keresztül összematcheltek.:P

Két olyan emberről beszélünk, akik nem nagyon szeretnek szerepelni, de a barátaik és családjuk körében ők is igazán ki tudnak kapcsolódni. Ezen a napon egy percig sem éreztem magam szolgáltatónak, sokkal inkább egy távoli barátnak. Én voltam az a szerencsés, aki megörökíthette ezeket a pillanatokat és mázlistának tartom magam, mert részese lehettem. Megéltem velük a pillanatot, mikor a fogadalmukat egymásnak felolvasták, sírtak és nevettek. Mikor a násznép meglepetésül elénekelte nekik a kedvenc számukat és mikor mindenki, még az időseket is beleértve igazán és szívből ünnepelte őket a táncparketten és azon túl is (true story).

Köszönöm nektek Nóri&Dani, sose fogom elfelejteni!:) Nagyon sok boldogságot kívánok nektek még századszor is!:))

Egy kis előzetest hoztam nektek Nóriék urban stílusú kreatívjából, ezzel meglebegtetve a hírt, hogy hamarosan az ő képeikkel folytatom az idei esküvői beszámolókat.😎📸

Az esküvői megbeszéléseken mint egy pszichológus, megfigyelem a párokat. Ugyanis minden kapcsolatnak van egy “közös személyisége”. Ki romantikusabb, bújósabb, ki pedig vagányabb, mindenen nevetős. Persze vannak mixek is.:) Sokan vagyunk és sokfélék. Nóri&Dani a vagány , ám mégis bújós tábort erősítik. Így a külön napi kreatívon az előbbit erősítettük hangulatban, míg az esküvőjükön az utóbbit.:)

Menyasszonyi ruha: Celeniwedding

Vőlegény öltönye: Lavard Hungary

Lindáék 2 perc alatt levettek a mosolyukkal a lábamról. :D Ők az a pár, akik nem csak az esküvőjük napján, de még egy szerződéskötésen, fáradtan is képesek végig mosolyogva ülni. #truestory

Nem sokkal az esküvőjük előtt találkoztunk, ahol kb azonnal megvettek a New York-i hangulatú, picit Gatsby-s stílusú elképzelésükkel, amit a Gerbeaud kávéházban álmodtak meg. Nem lacafacáztak, mivel alapvetően esküvőt sem terveztek, csak aztán Linda megtalálta "A" ruhát és onnantól elkezdődött a tervezés.:) Nem szerették volna túlgondolni vagy csicsázni és pont emiatt az egyszerűsége miatt volt tökéletes ez a nap.

(Ahogy írom ezeket a sorokat és emlékszem vissza arra a bizonyos áprilisi beszélgetésünkre, most esik le, hogy azt hiszem a lánykérés New Yorkban volt tavaly októberben és most én is onnan osztom meg veletek ezeket a képeket. Pedig ha tudnátok Június 4-e óta hányszor szerettem volna már megmutatni nektek az ő történetüket...)

Helyszín: Café Gerbeaud

Menyasszonyi ruha: Celeni

Az esküvő fotózás egy folyamat: Az elején két idegen emberrel találkozol, akivel jó esetben kialakul az a kémia, amiről állandóan szó van. Ez a bizalom első lépcsőfoka. Hónapokkal később újra találkozunk, ahol igyekszem minden korábban elhangzott apró információra visszaemlékezni és abban az egy órában csak rájuk koncentrálni. Mert ott ők a legfontosabbak és megérdemlik a figyelmed. Ezeken a fotózásokon alakul ki még inkább az a kapcsolat, ami később az esküvő napján a biztonságot adja a párnak és nekem is. Van, akiket már a jegyes alkalmával sikerül jobban kiismernem/megismernem, de vannak olyan párok, akik a szeretteik körében nyílnak ki igazán. Ez pedig az egyik legnagyobb kiváltságunk fotósként, hogy olyan napon lehetünk ott “idegen” emberek életében, ami az egyik legintimebb pillanatuk. Ezért örökre hálás leszek az összes páromnak, ahogy Csillának és Marcinak is, hogy beengedtek az életükbe. Aztán ez a hosszas folyamat egyszer csak véget ér a képek átadásával. Utána csak reménykedhetsz benne, hogy láthatod őket szülőkké válni és kísérheted tovább őket az útjukon. Éritek már miről szól igazán esküvő fotósnak lenni? :')

4 évvel ezelőtt július 7-én fotóztam az első esküvőmet. Akkor még a korábbi Lósi Majorban. A mai napig egy kedves emlék számomra és szerencsés vagyok, hogy egy olyan helyen lettem szerelmes az esküvőfotózásba, ahol minden a természetességről szól és a pár boldogságáról. Ahol úgy érzed magad, mintha a világtól messze csak te és a vendégeid léteznétek. Nem telt el eddig egy szezonom se a Lósi nélkül és még mindig úgy térek vissza erre a helyszínre, hogy vajon ma milyen csodában lesz részem.

Mert így van. Aki úgy dönt itt köti össze az életét, az rossz ember nem lehet.:) Nem tudom, hogy a helyszín adottsága-e, de az innen beérkezett megkeresések mindig jól működő kémiáról árulkodtak. Mondhatni fél szavakból is értjük egymást a párokkal és az elképzelésünk is egyezik az esküvőkről.:)

Hálás vagyok, hogy minden évben visszatérhetek ide. Nóri és Erik nagy napjának a pillanatait nehezen tudnám most nektek megfogalmazni, mert még mindig a hatása alatt állok. Ezért azt hiszem maradok a saját kifejező eszközömnél, a képeknél. A többi pedig maradjon meg az övéké. De annyit elárulok, hogy 3-szor sírtam el magam a nap folyamán én is. (Persze nevetésből is bőven kijutott...:)

Sok esküvőt láttam már és egy már nekem is volt. Talán éppen ezért most már teljesen más fogalmam és rálátásom van arra, hogy milyen lesz a következő. :P

Nos Ritáék megalkották. Sallangmentes, hagyományoktól távol álló, egymásra és a vendégekre koncentráló, natúr, természetes kerti partyba burkolt esküvőjük volt. Vagy legalább is ahogyan én láttam.:P

Rita egy olyan mennyasszony volt, akinek már a neve láttán igent mondtam én is. Hiszen már akkor tudtam, hogy biztosan egyezni fog a stílusunk. Nem volt szükségem semmilyen infóra, mert vakon bíztam az ízlésében és már akkor nagyon szerencsésnek éreztem magam. Vele korábban egyébként egy styled shoot alkalmával találkoztam, ahol mint makramés volt jelen. Tomit a jegyes fotózásuk során ismertem meg, amiről már korábban beszámoltam.

Kijelenthetem, hogy teljesen elvarázsoltak. :) Tudjátok nekünk fotósoknak, vagy legalább is nekem, az a legegyszerűbb, ha nincsenek elvárások, vagy az csupán annyi, hogy minél természetesebb képek szülessenek, úgy ahogy azok megtörténtek akkor ott abban a pillanatban. Így az első fotózásunk után már tudtam, hogy ez egy olyan maradandó emlék lesz számomra is, amit sokáig fogok emlegetni az esküvői pályafutásom során. Ezért is választottam az ő képeiket elsőként az idei szezonból.

Szerettem bennük, hogy ők tényleg egymásra találtak, mint ying és yang. Hogy annyira lazára veszik az életet, amit másoknak csak tanítani lehetne. Hogy felhőtlenül tudnak nevetni, még egy templomi szertartás alatt is, mikor mindenki más komoly. Egyszerűen élvezik az életet és egymás társaságát. Kívánni se kívánhatnék ennél nagyobb boldogságot a pároknak és öröm ezt látni, hogy igenis létezik.:)

Talán nekik csak ennyit tudnék kívánni: Maradjatok mindig ilyenek.:)

Tavaly kezdtem el az oktatás felé kacsintgatni, de végül nem volt elég bátorságom belekezdeni. Végül a sok megkeresés miatt úgy döntöttem idén végre belevágok. Először csak mentorálás formájában kezdtem el, majd egy kisebb workshopot megszervezve beláttam, hogy ez az én utam. Hihetetlenül feltöltött minden egyes része: Hogy új embereket ismerek meg, inspirálok másokat és az a tanulni vágyás pedig engem, ami bennük van. Ezen felül fontosnak tartom azt is, hogy ezt az irányt, miszerint az életszerű pillanatokat örökítsük meg képekbe zárva, egyre többen vigyék tovább.

A fotózást itt is több részre bontottam és a dekor is szerepet kapott. Hiszen az egy külön műfaj, ami gyakorlást igényel. Majd a helyszín adta lehetőségeket kihasználva itt kezdtük el a kreatív részét is és végül a híres csákberényi dombokon kísértük végig az utolsó fényeket. Óriási mázlim volt a szolgáltatókkal, modellekkel, időjárással, jelentkezőkkel és végül a birkákkal is, akik a végén feltűntek a horizonton, mint valami meglepetésvendégek.:)

Szeptember 10. Sikerült pont a névnapomon összekötni az életüket és még én kaptam tőlük ajándékot.:D Hát milyen már?:D

Nos ők Barbi és Miki az én egyik tavalyi csoda párosom.

Tudjátok azért is választottam az esküvői pillanatok megörökítését, mert -jó igen, tudjuk, hogy szentimentális vagyok és érzékeny az érzelmekre :P, de emellett azért is ,mert -valahogy mindig megtaláljuk egymást azokkal a párokkal, akik hatnak rám. Különleges kapocs alakul ki bennem és hiába van vége a közös "munkának", attól még örökre emlékezni fogok rájuk és azokra a boldog pillanatokra, amiket én kaptam lencsevégre. Barbiékat azóta is igyekszem nyomon követni, már amennyire a social medián engedik persze.:P Úgy érzem sosem fogom elengedni a kezüket és mindig figyelemmel fogom kísérni az életútjukat. Pedig én csak a fotósuk voltam egy röpke nap erejéig. Na de milyen nap volt az övéké.🙈 Beszéljenek inkább a képek.:))

Majdnem napra pontosan 1 hónapja, azaz Március 5-én Pécsett fotózhattam Reni & Hounston mini , de annál inkább meghitt esküvőjét. Egy félig magyar-félig brazil házasságról van itt szó, így a társaság is vegyesen alakult.:) Semmi cicoma, csak egy fiatal pár, akik 5 év után megpecsételik a kapcsolatukat egy papírral és két gyűrűvel, majd ezt a közeli rokonokkal és barátokkal ünneplik meg egy pubban. Néha nem kell ennél több. Öröm volt rájuk nézni, hogy nekik tényleg nagyon fontos és más ez a nap, ahogy innentől kezdve az összes többi is. Reni soraiból ítélve ők még mindig ebben a mámorban élnek.:)